Vérben és mocsokban, vörös-pelenkában jöttem a világra, 1953. április 21-én délben, értünk harangoztak! - Utcagyerekként, a jó Istennek köszönöm kalandokban gazdag életem, s hogy tollat adott a kezembe: firkálj csak fiú, gondolhatta. – Hiszem, miután elolvasták e könyvet, a kor diktatórikus világa, a megdöbbentő sorsok, az olykor bujasággal fűszerezett pikáns történetei, maradandó élményként lopják be magukat gondolataikba.
Egyben, személyes tapasztalataik rögös életútján át, társra találnak bennük. Prüdéria kapuit ostromlom, tán be is dőlt azóta? Én voltam!
A késő tinédzserkori párbeszédek, olykor pajzán kifejezései pozitív érzelmekből születtek, a szeretet és a tisztelet a nők iránt bennük végtelen! Az ébredező férfilét rajongása a Nőért, testének, s lelkének mámorító felfedezése, a kiismerhetetlen megismerése vezetett! - A szeretkezés gyógyító aktusában, vagy a hatalom brutalitásától megalázva - bármely közönséges szó kimondható.
Ma is belemártjuk nyelvünket tán mindannyian - hölgyeim?
Legyenek hűségesek vagy csalfák, miattatok, önökért – belőletek vagyunk!
Múlt évben jelent meg a verseskötetem, címe, Vörösbábel a Kárpátok alatt, mely előhírnöke e regénynek. Meglelt Magyarságomban, a hazánkért, s az érte tenni akarók mellett íródott.
1971-ben disszidáltam, s honvágytól megtörve kullogtam haza, nyolc hónap után. Gyönge ember, mondhatják – megszenvedtem érte! Rá kellett jönnöm, olyan vagyok, mint az a fa, mely elpusztul, ha távoli, idegen földbe ültetik. Igaz, a magam kertésze voltam.
Az iskolák távolról integettek, fura kéztartás – hűségesek a könyvek…
Voltam: takarító, tisztaságmániás, parkettcsiszoló, szilikózis-betyár, kutas, csapos, szatócs - büntetésre várva, zöldséges és textilkereskedő, birtokoltam antikvitást, s buktam el fényes lokált. Dobált az élet, s én pakoltam magam, hol kellene ilyen, olyan? – Szórakoztassam – megrendítsem Önöket, igazat szólok, s beverik érte a fejemet! Lesz, aki meggyűlöl, tudom! Hajdanán egy kissrác azt kérdezte a cirkuszban: Apu, nálunk miért sír minden bohóc?
A bohócaik vagyunk már rég, elmondhatom? - Igazság egy van! – A csaló, vörös hatalom az emberektől elrabolta, s vasládába záratta az öntudatot, a hitet, s a becsületet, az igazmondás, a bátorság, s a büszkeség alá! Így lett balga-nép, a Nemzetből! Fejüket félelem, s a közöny koktéljával, szívüket gyávasággal töltötték meg! Az elrabolt nemes erényeket, feneketlen kútba dobták, lebetonozták, s kétméternyi földet hánytak rá!
Ma, azt hazudják, hogy mindaz, amit bolsevik párttársaik-mestereik valaha elraboltak, nyugati érdekeltségű áruházláncokban kapható! Úgy ám, a milliónyi silány árucikk csomagolásába rejtve, s autót nyerhet, aki rátalál!
Bónuszként gumikalapács jár - vörös! Mert amikor rájön, hogy újra átverték, mérgében a falba verné a fejét, ha – nem lenne kéznél a bónusz!
Az orvosi ellátás ma már súlyos pénzbe kerül, és ezt nem az áruházakban költené el! – Alkotmány, reccs!
Balga adózó kell e kormánynak, nem öntudatos polgár! Ezért, ha nevető bohócot láttok, az Francia, Angol esetleg szomszédos országbéli lehet, hisz együtt röhögnek rajtunk – már 87 éve!
A regény történeteiben a szereplőivel együtt megtett úton megismert puha-diktatúra kendőzetlen kórképét igyekeztem megfesteni önöknek ahogy láttam, s tapasztaltam. Tartsanak hát velem, mártózzunk meg a hatvanas, hetvenes évek miliőjében, s rémálmaim - napjaink valóságában! Ám ez egy regény, tudják, tudjátok! Disszidensek Buja Szeretők! -
Gyarmat, ahonnan sokszázezren elszöktünk! Gyarmat, ahonnan milliók
álmaikban szöktek!
Gyarmat, ahol a hatalom ma is a vörösöké, a társbérletben uralkodó milliárdosoké!
Pártjukon belül ciki, választók előtt tilos beszélni az antagonisztikus ellentét fogalmáról! Lenin sírna - megvalósult az álma, bár kicsiben - vezetőink és udvartartásuk számára! - Ahogy megírta: igényeik - szükségleteik szerint merítenek a Nemzeti, s az évtizedeken át általunk megtermelt, s felépített állami javakból! – Anyag s vagyon nem tűnik el – átalakul, gazdát cserél! - Állnak még a paloták, dalolják milliárdos tulajdonosaik vörös pártünnepségeken - szívre tett kézzel!
Új a szöveg, új a jelkép, új a zászló, idegenek hozták, övék a hatalom, kié
az ország? Ergo!
Ajánlom becses figyelmükbe, a / Disszidensek Buja Szeretők / című regényem.
Beszéljük meg… Köszönöm érdeklődő figyelmüket, figyelmeteket.
Rubóczki László
